Egyházunkról – Ungvári Református Egyházközség

Az Ungvári Református Egyház története

UNGVÁR

A reformációnak Magyarország északkeleti részén Kálmáncsehi Sánta Márton volt az első terjesztője, kinek Munkácson kifejtett apostoli buzgólkodása a vidékre is kiterjesztette áldásos hatását. Munkács után Ungváron szervezték meg Ungmegyében az első protestáns egyház községet 1546-ban. Mint az ungmegyei levéltárban levő s a Homonnai Drugeth családra vonatkozó okmányok mutatják, az ungvári protestáns egyház a gazdag és hatalmas család pártfogását és kegyeit élvezi már 1556-tól kezdve és Homonnai Gáspár ungmegyei főispánról fel van jegyezve, hogy egy H. I. nevü papot, kit a barátok üldöztek, pártfogásába vevén, az ungvári protestáns egyházban alkalmazta prédikátorul. Ungvárról aztán, mint világító gócpontból, ellenállhatatlan erővel térjetett a megtisztitott keresztyén vallás a környékbeli községekben is, melyek közül Alsó,- Felsődomonya, Nevicke, Árok, Huszák, Kemence, Petróc, Radvánc, Minaj, mint leányegyházak csatlakoztak az ungvári anyaegyházhoz és minthogy a Homonnai Drugeth családtól nyert gazdag dotációhoz a leányegyházak is fizetéssel járultak, az ungvári anya fényes egyházzá lett.

A gazdag javadalmat 1613. évig élvezték ugyan a lelkészek és tanítók, de addig is gyakori háborgatást kellett szenvedniük, amennyiben az őket pártoló Homonnai Drugethek a törökök ellen viselt hadjáratokban lévén elfoglalva, a szomszédos nevickei várban megtelepült jezsuiták szabadon garázdálkodhattak az egész vidéken, az ungvári lelkész dézsmajövedelmeit erőszakkal elfoglalták, még világi törvényszék elé is hurcoltolták a prédikátorokat, miről egy 1602-ben kelt és az egyház akkori levéltárában az egyház meglevő tagjai panaszos Balog János levéle is bizonyitja. A lelkész, is megemlékezik erről és az akkori ungi esperes vezetése mellett Homonnai György grófhoz folyamodtak 1611-ben. György grófban azonban, kit Pázmány Péter később a római katolikus egyházba is áttérített, nem valami buzgó védőre találtak, mert az akkori feljegyzések szerint túl világias és szeszélyes természetű lévén, az egyház ügyeivel nem sokat törődött, mit eléggé bizonyit az a tény is, hogy a vár körül levő templomot, parókiát és iskolát leromboltatta csak azért, hogy virágos kertjét kibővithesse, minek következtében a lelkész és tanító 7 hónapon át Pankotai Jánosné szül. Kereszturi Klára jólelkű egyháztag házában volt kénytelen szorongani. Ugyancsak György gróf bontatta el azt a mezei malmot is „melyből a három kőnek egyike prédikátor uram számára járt”, mi által a lelkész érzékeny károsodást szenvedett fizetésében. A nemesebb érzés mindezek dacára sem halt ki György gróf lelkéből teljesen, mert még ugyanazon évben épittetett templomot a jelenlegi római katolikus, templom helyén, az ugynevezett „Só utcában”, amely a mai Volosin utcával azonos; paplakot és iskolát is adományozott ugyanebben az utcában a templom mellett.

A paplakról és iskolaházról szóló öröklevelet 1685-ban Homonnai Zsigmond a csicseri Orosz János vezetése alatt hozzá ment küldöttség utján adta át az egyháznak. A Bocskay által 1606-ban kötött bécsi béke után nyugalom szállt egy időre az ungvári helvét hitvallású egyház életébe is, mely egész 1626-ig Homonnai Bálintban talált buzgó és hatalmas pártfogót, csakhogy fájdalom, utódainak keblében már hanyatlásnak indult a vallásos érzés. Világi érdekek miatt többen közülük hátat fordítottak az egyház ügyeinek és Homonnai János idejében egy Sámuel nevű jezsuita páter addig harcolt és eröszakoskodott a papi dézsma elfoglalásáért, mignem az egyházi levéltár adatai szerint 1640-ben sikerült is neki annak elvétele.

Ebben az időtájban több népes egyházmegyei gyülés taratott Ungváron, melyek közül megemlítésre méltó az 1634. évi, melyen házassági ügyeket is tárgyaltak.

A dézsma elfoglalása miatt az egyház elöljárói Görgei János espereshez fordulnak panaszukkal és nem is hasztalan, mert az erélyes és egyházközségeinek sorsát szívén viselő esperes kérvényt nyujtott be Ungmegye rendeihez a sérelmes ügyben; 1644-ben pedig Rákóci György fejedelemhez terjesztett fel panaszt az ungmegyei reformátusoktól több helyen elvett földek és templomok miatt, mely felterjesztésre a dicső fejedelemnek következő rendelete érkezett az esperesi hivatalhoz:

„Georgius Rákóczi dei gratia princeps Transilvaniae partium Regni Hungar. Dmnus et Siculor. Comes etc.

Reverendo fideli nobis dilecto salutem gratiam nostrum.

A Keged seniorsága alatt templomokat, paróchiákat és ki azokhoz tartozó reditusokat, pertinentiákat hol és micsoda helyekben foglaltak volna el az elmult időkben az eklézsiáktól, akarnám bizonyosan megtudni. Parancsoljuk kglsen (kegyelmesen) kegdnek ez a levelünk megadatván, tudósítson valósággal felőle, restituálhassunk mindeneket, amik ez előtt az orthodoxa eklézsiákhoz tartozandók voltak. Datum in arce Sárospatak die 3 mensis Aprilis anno dni 1644. G. Rákóczi”.

Görgei János esperes megtette a fejedelmi rendeletre vonatkozó felterjesztéseket, de egyszersmint a megye rendeit is ujabban megsürgette az ungvári és gerényi egyházak dézsmája ügyében teendő intézkedés végett. A sürgetésnek lett is eredménye, mert Pongrácz Gábor alispán elnöklete alatt 1646. március 28-án küldöttség jelent meg az ungvári egyházban s az átala eszközölt nyomozás alapján, kétségtelenül bebizonyult, is hogy a dézsmát a jezsuiták erőszakosan és jogtalanul vették el a református lelkésztől.

Arra nézve azonban: vajjon visszaadatott-e az elrabolt dézsma jogos tulajdonosának, nincs semmi adatunk. Valószínübb, hogy nem, mert később ismét megujult a panasz és a küldöttségi vizsgálat is ebben az ügyben.

Az ungvári egyház dacára annak, hogy a Homonnai Drugethek utódaiban elvesztette legfőbb támaszát, nem csüggedt el és nem esett kétségbe: sőt egyesült erővel és hatványozott buzgalommal igyekezett a most már Ungvárra költözött jezsuiták ármánykodásai és hódítási törekvéseivel szemben védekezni az isteni gondviselés pedig új pátronusokat rendelt számukra a Horváth, Pongrácz, Ubrisi, Mokcsay stb. Családokban, melyeknek tagjai, mint vármegyei tisztviselők, a Homonnai özvegyének: Eszterházy Máriának, főispáni szerepében véghezvitt hatalmi tulkapásaival szemben is meg tudták védeni és meg tudták tartani egyházukat, mint az ungmegyei protesantizmus egyetlen védfalát.

Ennek erősitésére hivták meg 1659-ben Tarpai Szilágyi Andrást Sárospatakról lelkészül, aki itt a megyei protestáns hivatalnokokból erős presbiteriumot szervezve, tekintélyt és közmegbecsülést vívott ki egyháza számára.

Az ungvári uradalom 1680 körül Homonnai György fiára Bálintra szállott örökségképen, aki római katolikus abbás létére lelkiismeretével megeggyezőbbnek tartotta inkább gyámolítani, mint háborgatni az elődei által annyira kegyelt reformált egyházat, mint mely iránt táplált jóakarata kitünik abból is, hogy midőn Patai ŰIstván lelkész kérvényt nyujtott be hozzá a a római katolikus papok által újból elfoglalt dézsma és szőlők ügyében, azonal meghatalmazta Mokcsay Jánost, hogy az Orosz Zsigmond alispan elnöklete alatt kiküldött megyei bizottság által vizsgáltassa meg az ügyet és ha arról győződnek meg, hogy a dézsma és szőlők ügyében haszonélvezeti joga a református lelkészt illeti, adják vissza neki, ami az 1688-ban eszközölt vizsgálat eredménye képpen meg is történt. A visszanyert javadalmakat azonban csak rövid ideig élvezhette az egyház lelkésze, mert gróf Bercsényi Miklós, ki nejének, Homonnai Krisztinának jogán örökölte Ungvárt, nemcsak hogy elfoglalta azokat ismét az összes birtokokkal együtt, de a reformáció annyi vihart látott fájának életgyökerét, is ki akarta tépni a hazai földből. Hogy ezen terve minden igyekezete mellett sem sikerült örökre, az nem rajta, de azon a megdönthetetlen igazságon mulott, hogy ember meg nem semmisitheti azt, ami Istentől van!

Gróf Bercsényi Miklós 1695-ben elfoglalta a templomot, iskolát, paplakot a szőlő és földbirtokokkal együtt és a szegény hajléktalanná lett lelkész, Vári Mihály, P. Horváth György ungvári házának egy részében huzódott meg családjával együtt.

Ide gyültek össze körébe a hivek siralomba olvadt éneklésel és imádsággal Istennél keresni oltalmat az emberi önkény és erőszak ellen. Látszólag hasztalan.

Gróf Bercsényi Miklós főispán parancsára 1695. április 15-én Köszegi György udvarbirája, János diák nevű ispánja és Váczi Mátyás prokolábjának vezetése mellett 12 hajdú rohanta meg a védtelen lelkészi családot és a házba betörve, az épen ebédelő Váry Mihály lelkészt nejével, gyermekeivel egyútt megragadván, mint valami gonosztevőket csak a hajlékból hurcolták ki, de a városból is kiüzték.

Midőn e miatt az egyház elöljárói, P. Horváth György vezetése mellett, a grófhoz mennek protestálni a zsarnoki önkénykedés ellen és figyelmeztették, hogy mint főispán a törvények megtartása s a békekötésekben biztositott vallási és lelkiismereti szabadság sérthetetlensége felett volna köteles örködni, gróf Bercsényi eljárásának indokolásául azt mondotta: „Parancsolva van Kolonics uramtól, meg kell cselekedni”.

Az egyház előliárósága Upori Lénárd István esperesnek jelentette be a vérlázító eseményt, aki ennek folytán II. Rákóczi Ferencz fejedelemhez folyamodott orvoslásért és oltalomért, kinek zászlói már ekkor, győzelmesen lobogtak, kürtjei összegyüjtötték, tárogatói lelkesedésre gyujtották vitéz kurucait, hogy hazánk alkotmányáért és a vallás és lelkiismeret szabadságáért halálmegvetéssel harcoljanak. Gróf Bercsényi is ott küzdött már ekkorra a Rákóczi oldalán és a dicső fejedelem a háború zajában, ennek lelket rázó zivatarai között is talált időt arra, hogy az ungvári református egyház hozzá felterjesztett sérelmes ügyében intézkedjék. A szécsényi várban 1705. oktőber 6-án kelt és az Ung, Bereg, Ugocsa, Szatmár és Szabolcsmegyékbe kiküldött, Orosz Ádám, Kazinczi András és Rácz János birtokosokhoz intézett fejedelmi rendeletében az ungvári református egyházra vonatkozólag ez foglaltatik: „Most a catholikusoknál levő templom Ungvárt, az ispotály mellett resignáltatik cum parochia et universis reditibus az evangelikusoknak.” (A templom vissza adatik a parókiával és összes jövedelmeivel együtt. Egyházmegyei matricula.)

A sok megaláztatást szenvedett Váry Mihály azonban már nem élvezhette ennek a kegyelmes rendeletnek áldásait, mert már 1705. február havában elfogadta a szelmenczi egyház meghivását és ott a csendes falusi magányban pihente ki viszontagságait. Elköltözésével nagy zavar és fejetlenség támadt az ungvári egyházban a papválasztás miatt. Ugyanis Ujhelyi Istvánt, ki sátoraljaujhelyi lelkészkedése ideiében elkövetett canonicus vétsége miatt az egyházmegye kebeléből kizáratott, az ungvári egyház őnhatalmulag, törvény ellenére lelkészéül választotta és az egyházba is behozta. Ennek a törvénnyel és egyházi felsőbb hatósággal dacoló eljárásnak szomoru következménye az lett, hogy az egyházmegye kizárla kebeléből a gyülekezetet. Ennek a büntetésnek és kiszámíthatatlan káros következményeit csakhamar belátta az ungvári egyház is, hiszen csak arra kellett gondolnia, hogy a lezajlott szomoru idők szenvedései között mily jól esett az egyházmegye oltalmát keresni és a pártfogását meg is találni mindenkor.

Nem késett tehát töredelmesen megalázódva az ugyanazon év november 17-én Nagyráskán tartott egyházmegyei gyüléshez folyamodni bocsánatért. Folyamodványukra ezt a határozatot kapták:

„Az ungváriak ügye a másik gyülésre halasztatik, mely az ungvári templom és parókia visszaadására kitüzött időben fog megtartatni; ennek indokolását azonban itt és most nem adjuk”. (Egyházmegyei matric. 1625. 258. l.)

1705. december 2-án meg is tartatott Ungváron a templom és parókia resignálása végett összehivott egyházmegyei gyülés, mely elé az ungvári egyház tagjai bünbánó és hódolatteljes folyamodványt terjesztettek be.

Az ungvári református egyház visszanyervén ismét templomát, parókiáját, örömkönnyek közt lépték át a hivek az Úr szent hajlékának küszöbét. Fájdalom, ez az öröm már csak rövid életü volt, 1710-ben csakugyan megszólalt fölötte a halálharang, hogy eltemettessék. Sirásói részben maguk a hivei voltak kötelességmulasztó gondatlanságukkal, hideg közönyükkel. De hibát követett el az akkori lelkész, sőt az egyházi felsőbb hatóság is. 1707-tő1 1710-ig ugyanis Váczi István lelkész szolgált az ungvári egyházban, akinek fizetését, midőn távozni akart közülök, a hivek nem adták ki teljesen az egyházlátogató küldöttség megérkezéséig s minthogy a lelkész várni nem akart fizetésének részletekben leendő kiszolgáltatása után a hivek pedig az egész fizetést egyszerre kiadni nem akarták, vagy inkább nem voltak képesek amiatt, mert ugyan ekkor egyházi- és hadiadó fizetésére is zaklatták öket: az egyházmegye mindezen nehézségek és kényszerhelyzet előtt szemet hunyva, az egyháznak a paphivási jogot nem adta meg, hanem Dobóruszkán tartott közgyülésében igy határozott :

„Eccla. Ungvariensium suspenditur, donec R. D. St. Váczy satisfaciendum fuerit ratione restantiár.” (Az ungvári egyház lelkészválasztási joga felfüggesztetik mindaddig, mig tisztelendő Váczy István urnak a hátrálékokat ki nem fizeti. Egyházmegyei matrikula 1625 308. l.)

Ezen határozat értelmében az elköltözött lelkész helye betöltetlen maradt. Könnyü volt azután ilyen helyzetben a jezsuitáknak a pásztor nélkül hagyott nyájjal elbánni és a templomot a parókiával és iskolával együtt ujból elfoglalni!

Gróf Bercsényi Miklós az 1710-ben Vadkertnél elvesztett csata után nejével együtt kimenekülvén az országból, az ungvári uradalomba a jezsuiták ültek, akik minden eszközt felhasználtak arra, hogy a református egyház hiveit, mint őrizetlenül hagyott juhokat, saját aklukba tereljék. És ez jórészben sikerült is nekik, mert tagjai közt nem volt többé összetartó kapocs. A hitben erősebbek azonban nem estek kétségbe, bátran ellenálltak a kisértéseknek és Istenben vetett reménységgel várták a szebb jövő hajnalhasadását. Istenben vetett reménységük nem is szégyenült meg. Elhagyatottságukban uj pártfogót, siralmas helyzetükben vigasztalót és bölcs tanácsadót találtak P. Horváth Ádámban, ki arra birta őket, hogy miután az Ungváron elvett templomuk visszaszerezhetésére ez idő szerint számitani nem lehet, vonuljanak a radvánczi leányegyház szárnyai alá s ott várják be az idők jobbrafordulását, mig ungvári szent Sionuk újra megépülhet. Mivel pedig Radvánczon sem templom, sem parókia nem volt, P. Horváth Ádám Radvánczon levő kuriáját a hozzá tartozó földekkel együtt nagylelküen felajánlotta a szent célra oly módon, hogy a belfunduson levő ház egyik részében istentiszteletet tartsanak, másik részét a lelkész lakásul használja, a földbirtok pedig a lelkészi fizetés alapját képezze.

Hálás köszönettel fogadták a hivek ugy a bölcs tanácsot, mint a bökezű adományt és 1715-ben már lelkészt is kaptak Tasnády István személyében, aki 1724-ig szolgált közöttük, de nem nagy lelki épületükre, mivel a feljegyzések szerint annyira kicsapongó életű volt, hogy később hivatalát vesztette miatta.

1724-1742-ig, vagyis 18 év alatt hat lelkésze volt a radvánci református egyháznak, akikről nem sok dicséretre méltót jegyeztek fel az egyház mátrikulái s igy nem csuda, ha az erélytelen pásztorok odaadó buzgóságot nélkülöző őrködése folytán annyira vérszemet kaptak a jezsuita diákok, hogy Ungvárról gyakran kirándultak Radvánczra a református hivek istentiszteletét megzavarni és gunyolni, mit eléggé bizonyit az a panaszos levél, melyet az egyház tagjai Balla János lelkészük által nyujtattak be a megye rendeihez előadva, hogy: „legkülönösebben Szentháromságvásárnapján annyira vetemedtek aljas lármájok, csufolódásukkal, hogy az istentiszteletet félbe kell vala a hagynunk. Mi már requiráltuk Szabó Ferencz jezsuita rector uramat, de satisfactiót nem nyertünk. Melyre való nézve, nehogy többször ily illetlen dolgok essenek, nehogy majd valami siralmas dologra fakadni kénytelenittessünk, alázatosan folyamodunk a tek. vármegyéhez, méltóztassék ennyi sok szenvedéseinket szivökre venni és interponálni magokat mellettünk. Mely hozzánk megmutatandó kegyességökért a tek. vármegyének éjjeli nappali könyörgésünkkel áldást kérni meg nem szűnünk.” (Vármegyei levéltár.)

A megye a kérvényt áttette a jezsuita rectorhoz azzal a határozattal, hogy a vétkes diákok kipuhatoltatván, megfenyitlessenek. A megyei intézkedésnek volt is eredménye, mert ezentul békét hagytak nekik a jezsuita növendékek. A folytonos papváltozás miatt azonban gyengült és tespedésnek indult az egyház, mert hiányzott belőle az állandó vezető szellem, mely ébren tartotta volna a hitbuzgóságot és áldozatokra lelkesitette volna a tagokat egyházuk iránt. Csaknem minden évben lelkészválasztás; egyik jön és mielőtt hiveivel és a viszonyokal megismerkedne és valamit lendithetett volna az egyház ügyén, már távozik is, idegennek adva át a helyét. 1745-ben Mihályfalvi nevű a lelkész, kit részegeskedése miatt már a következő évben elmozditanak; utánna Onika Lászlót hozzák Sárospatakról, kit egy év mulva hivatalvesztésre itélnek kicsapongásaiért; Diószeghy Dániel szintén csak egy évig: 1748-1749-ig legeltette meglehetősen kopár mezőn a nyáját; mig nem aztán 1749-ben jött a jeles Benyéki György, ki tiz évi apostolkodása alatt üdvös tevékenységet fejtett ki egyháza szervezése és megszilárditása körül. Sokat fáradozott a szomszédos gerényi egyház templomának, parókiájának és földjeinek megmentése és visszaszerzésében is, melyeket Báró Sztáray Imre főispán 1754-ben erőszakkal foglalt el az oroszok részére, mi miatt azután perbe is idéztetett. (Megyei levéltár.) 1759-1764-ig Vályi Márton, 1767-ig pedig Literaty András lelkészkedett, Ekkor jött Győri Imre, egy bátor, és tevékeny férfiú ki előtt panaszt emeltek Ungvárt lakó hivei, hogy a római kathólikus isteni tiszteletre erőszakoltatnak; mire ő addig ostromolla ugy irásbeli, mint szóbeli előterjesztéseivel a megye rendeit, mig ezen lelki kényszer alól megyei határozattal fel nem oldoztattak. (Megyei levéltár,)

Győri Imre lelke égett a vágytól, hogy az egyházat régi fényes helyére, Ungvárra helyezze vissza; miért is 1778-ban úgy a hivekkel, mint a megyei rendekkel történt egyetértő megállapodás folytán folyamodást nyujtott be II. József császárhoz, engedélyt kérve abban az Ungvárra leendő visszaköltözésre. Az engedélyt meg is adta erre nézve a felvilágosult és nemes lelkü uralkodó, és egyuttal a megye rendeit is utasitotta, hogy a református egyháznak Ungváron leendő ujabb megszervezésére és megalapítására vonatkozólag tervezetet készitsenek és terjesszenek az uralkodó elé.

Győri a visszahelyezési leirat megérkezése után 1783-ban áttette lakását Ungvárra, hol három évig Both Mihály buzgó református egyháztag házában lakott, s ott tartotta az istenitiszteletet is, Radvánczon pedig Márton János lelkész foglalta el helyét.

1786-ben Ungmegye református rendeinek, valamint az egyházmegyei közgyülésnek is a beleegyezésével Gödör György jeles képzettségü ifjút hívták meg a hivek lelkészül, aki semmi akadálytól vissza nem riadó bátorsággal és lankadatlan tevékenységével hamvából új életre támasztója, második megalapítója lőn az ungvári református egyháznak. Idejövetele után azonnal kérvényt intézett a legmagasabb helyre az egyház szervezésére vonatkozó végleges intézkedések mielőbbi megtétele iránt, melyre a Consiliumtól a következő tartalmú rendelet érkezett :

„A római cathólikusok által elfoglalt templomba járhassanak a reformátusok, ezt létesiteni egy római kathólikus és reformátusokból alakuló vegyes küldöttség kisértené meg egyezség mellett”.

1788. január 7-én Bencs István esperes, Vályi Márton jegyző, Nozdroviczky György ungvári róm. kath. parochus és archidiakonus és több előkelő római kathólikus és református egyháztag jelenlétében felolvastatott és tárgyalás alá vétetett a emlitett leirat. Maga a római kathólikus lelkész kérte a híveket a kölcsönôs megegyezésre a templom használatára, mitől a nép nem is idegenkedett, mert felekezeti vilongás nem volt közöttük. Az egyezség azonban még sem jöhetett létre, mert a nép azt hozta fel okul, hogy „nagy ünnepekben, midőn a reformátusok is hosszadalmasan végzik isteni tiszteletüket, miként foghatnák bevárni egyik vagy másik fél réginyugalomban az istentisztelet végét s nem keletkezhet-e könnyen ebből kellemetlenség ? (Egyházmegyei protoc. 1713. 233. lap.)

Rozenfeld András királyi biztos itt járván ebben az időben, hozzá fordult az egyház pártfogásért, arra kérve őt, hogy amennyiben erőszakkal elfoglalt templomának, paróchiájának és egyéb egyházi javainak visszaszerzésére, minden ahoz való törvényes jogának bebizonyitása és elismerése dacára sem kerölt vissza, eszközöljön engedélyt az egyháznak Radvánczról való végleges áthelyezésére, továbbá helyet templomépitéshez. Megigérték az egyház tagjai azt is, hogy ha ezen kérelmök teljesül nem kérnek többé vissza semmit elvett javaikból, sőt, hogy a fejedelmi resolutio se szenvedjen sérelmet, kimutatnak 3000 forintot templomépítési alapul. Az egyház ezen kérelmét, a megye rendeinek pártoló véleményezéséivel együtt terjesztette fel a királyi biztos a legfelsőbb helyre, honnan 1789. január 27-én le is érkezett az engedély a templomépítésre; de abban a templom épitési helyére vonatkozólag semmi határozott utasitás nem foglaltatott. Ez az eredménytelenség azonban nem csüggesztette el a tevékeny lelkészt, hanem újabb folyamodványt küldött a királyi kamarához, templom helyért esedezve abban hivei nevében és ez alkalommal nem is hiába, mert még az ugyanazon év december 10-én leérkezett rendelet meghagyja az uradalmi tiszteknek a kivánt célra „a Só utcában 18 öl hosszű, 12 öl széles fundus kimutatását, de azon kikötés melett, hogy az egyház fizetend évenként 4 frt censust és ezen és recensusnak postahordásáért a sóstisztnek 3 frt 16 krt, emellett -a hely ott legyen, hol sem a közönségnek alkalmatlanságot, sem a dominiumnak kárt, de még a szomszédságában levő só Mártonháznak és oda sót hordó szekereknek is akadályt ne okozzon.” Ez a kedvezőtlen rendelet nagyon lehangolta az egyház hiveit, nem is csoda, hiszen nem csak az erőszakkal elvett ősi fészküket nem nyerhették vissza, de az ui templom helyéül is csaknem a város legvégén levő rész jelöltetett ki. (Megjegyzendő, hogy az itt emlitett „só-utca” nem azonos az 1613-ben létezett só-ufcával, ahol Homonnai György a templomot, paróchiát stb. építtette a református egyház részére, melyeket aztán a kathólikusok elvettek, az új templom helyéül kijelölt, Só-utca” a város délkeleti részének külső szélén esett.)

Nem fogadván el az egyház a „Só-utcában” kijelölt helyet, újabb felterjesztést intézett a kamarához alkalmas fundussért, mely felterjesztésnek azonban a korona uradalmi tisztek rosszakarata miatt sok ideig nem lett eredménye. Mignem az 1790/91. évi vallásügyi törvények szentesítése után a vármegyei rendekhez fordult az egyház azzal a kérelemmel, hogy követeik utján az országgyűlésen sürgessék jogos kivánságuknak mielőbbi teljesítését. Ennek következtében a megye követei, a kapott utasítás szerint a rendek táblájára terjesztették az ungvári református egyháznak sok viszontagságon átment sérelmes ügyét, amelynek kedvező véleményezésére 1792. június 12-én végre-valahára megjött a resolutio, mely a jelenlegi templom és paróchia helyét rendeli a református egyháznak, de azzal a feltétellel, hogy az egyház a funduson lévő épületekért fizessen 386 frt. 44 krt. és ezen felül 8 frt censust évenként.

A nem épen kedvező záradék dacára sietett az egyház a kikötött feltételt teljesíteni s még azon év június 16-án kifizette a 387 frt. 44 kr. vételárt, a census iránti kötelességének pedig pontosan eleget tett egész az 1840-ig, mikor végre sok közbenjárás és fáradozás után ez alól a teher alól feloldoztatott, Ki irhatná le a gyülekezet örömét, midőn törhetetlen hitű lelkészének buzdítására a templomépítést elhatározván, annak alapkövét 1793. május 16-án hálaimák és örömkönnyek között letehette. Csakhogy a létszámában nagyon leapadt egyház pénztára mihamar kiürült; vagyonos tagjai, gazdag pártfogói nem voltak s már-már az építés abba hagyásától lehetett tartani. Szerencsére ott állott a gyülekezet élén az ügy szentségétől ihletett lelkész, kinek találékonysága, lángoló buzgalma újabb és újabb segélyforrásokat volt képes felnyitni.

A lelkes törekvést, az emberi erőt szinte felülmuló munkát, fáradozást végre is siker koronázta; a templom 1796-ban csakugyan felépül, de csonkatoronnyal. A hivek öröme és boldogsága azonban teljes és tökéletes volt abban a tudatban, hogy egy viharos századnak kibeszélhetetlen szenvedései és porig alázó megpróbáltatásai után saját templomukban adhattak hálát Istennek a szabadításért és a terhek sulya alatt leroskadni, csüggedni nem engedő drága kegyelméért.

A csonka tornyu templom mellett állott egy rozoga faház. Isten olyan segedelmével szilárd fundamentomot adott abban a három a évig sirjából épült új templomban kis életre keltett ungvári református egyháznak, hogy azon többé a pokol kapui sem vehetnek diadalt.

Gödör György, az ungvári egyház Nehemiása azonban 1797-ben fáradalmait kipihenni Csicserbe költözött.

Az eltávozott gondos és szivvel lélekkel egyháza javát munkáló lelkész helyére még ebben az évben Pócs Andrást, aki nemhogy megvigasztalta távozásán kesergő gyülekezetet, de megbotránkoztatta és elseritette azt könnyelmű és a papi állásra is szégyenthozó viselkedésével, miből a lelkész és hivei között kiegyenlíthetlen viszály keletkezett, melynek csak az egyházmegye tudott véget vetni intézkedésével, hogy az Urnak ezen igazán azon méltatlan szolgáját Ungvárról elrendelte, aki aztán az egyházon és egyházmegyén ugy vélt bosszut állani, hogy katholikussá lett.

1803. évben Szarka Józsefet hivta meg az egyház lelkészéül, sokmaga után

aki tizennégy évi működésével nem hagyott tevékeny jelzésre méltót. 1817-ben azonban ismét jeles lelkészt nyert az egyház Nagy Józsefben, aki rokonszenves, megnyerő bánásmódjával, a kedvezőtlen viszonyok között is maradandó alkotásokkal örökitette meg nevét az egyház pénz-jegyzőkönyveiben és 12 évi lelkészkedése alatt sokat fáradozott egyházának megszilárdítása, zilált ügyeinek rendezése körül. Legelső célul a templomépités miatt elzálogosított randvánci telek kiváltását tűzte maga elé, hogy ez által a lelkész biztosítsa, anyagi gondjait megkönnyitse. A cél elérése végett adakozásra buzdítja hiveit és szavai nem hangzanak el a pusztába, mert Pongrácz Ferencz 1000 frtot ajánlott erre a célra s a még hiányzó 510 frt is összegyült lassanként egyesek adakozásából és a telek 1817. ápril 24-én kiváltatván, a lelkész, használatába adatott. 1818-ben kiépíttette a csonka tornyot és a templom mennyezetét. Majd szőnyegre kerül a rozzant parókia ügye is. melyben alig tudott meghuzodni a lelkész családja. Költség hiányában ismét az annyiszor igénybe vett s így nem csoda, ha szűken csergedező forráshoz, a közjótékonysághoz folyamodik. Közkedveltségben állván a megye birtokosai előtt, vallásfelekezeti különbség nélkül részesítették támogatásukban s részint ezek segélyével, részint az egyházttől kapott kölcsönből sikerült felépíttetnie azt az eléggé tágas és az akkorí viszonyok között diszesnek mondható parókiát, melyben a lelkészek egész 1905. november 1-ig találtak bizonyosan nyugodt és kellemes lakást. Csak az volt a baj, hogy költségkimélés szempontjából meglehetős silány anyagból épittetvén fel, nem volt képes az idő romboló erejével dacolni; falai, pinceboltozata összerepedeztek, tüzfalai bomlásnak indultak s már évekkel előbb le kellett szedni azokat és deszkával helyettesíteni, mig végre a presbyterium éveken át tartó tervezgetés után arról győződött meg, hogy az alapjában megingott és düledező épület kijavitása haszontalan és indokolatlan kiadással járna s így lebontása és újból leendő építtetése elhatároztatott.

Nagy József az 1829-ik évben az ungváriak nagy sajnálatára a gazdag cigándi egyházba választatott lelkészül s utána Kádoss Andrást választotta meg az ungvári egyház, akinek 18 évi működése alatt történt ugyan egy-két nevezetes és az egyházra örvendetes esemény is, (az Ő idejében, 1832-ben öntetett a 7 mázsa 10 font sulyú, középső harang, Mokcsay Borbála 1000 forintos adományából; 1834-ben kifizettetett a templomépítésre felvett egyházkerületi kölcsön) más részről azonban nagy mérvű hanyatlás tapasztalható az egyház helyzetében amiatt, hogy a lelkész nem tudott tekintélyt tartani s erélyes vezetésre képtelen volt. Kádoss András lelkészkedése alatt az egyháztanács és a gondnokok önhatalmulag intézkedtek az egyház anyagi ügyében; a presbiteri vagy egyházi közgyűlésekben részt sem vett a lelkész, csak midőn később arra jegyzőkönyvi határozattal köteleztetett, de akkor is csak „jelen volt”, nem pedig elnökölt a gyűléseken. Nem csoda hát, ha ily módon évek hosszú sorára kiható anyagi zavarok keletkeztek, melyek miatt a békesség és egyetértés is felbomlott a lelkész és hivei között s az anyagi helyzettel együtt tespedésnek, hanyatlásnak indult a vallásosság is. Az oktalan gazdálkodás miatt a nem rég kiváltott radvánci belfundust 20 évre bérbe kellett adni, hogy a bérjövedelemből értékesíthető házat építsenek a leomlottnak helyén. A rendetlen vezetésnek következménye, hogy a Láng József buzgó ág. ev. Egyháztag 1844-ben adományozott 600 ft, továbbá a gróf Butler János 100 ft ajándéka is elköltetett anélkül, hogy annak a nyoma maradt volna. Valentkó János jenkei lelkész 1844-ben az Ungvári egyháznak ajándékozta a ”Gyapjú-utcában található házát iskolai célra. Kádoss András 1848. évben hagyta el az ungvári egyházat, mely nagyon zilált anyagi viszonyok között maradt utána. A megüresedett helyet az egyházmegyei közgyűlés határozatából kifolyólag Kassai Endre foglalta el, ki ifjúi lelkesedéssel, igazi hivatottsággal kezdett nemes munkájához.

Fájdalom a kitünő lelkész még azon évi november 3-án a pusztitó kolera-járvány áldozatává lett.

Az isteni gondviselés azonban, — mely minden időben ott van legközelebb a segedelmével, hol legnagyobb a szükség, kárpótlást adott a szegénységgel küzdő s valósággal az elzüllés szélén álló ungvári egyháznak a Kassai Endre váratlan halálával szenvedett nagy veszteségeért Makay Dániel lelkészben, ki 1848. november 11-én kezdette meg itteni áldásos s az ungvári református egyház történetében igazán korszakot alkotó munkálkodását. Szinte páratlan az a tevékenység, melyet egyházában a felbomlott jó rend, az alászállott papi tekintély helyreállítása, a zilált anyagi ügyek rendezése, az egyházias érzés és a vallás-erkölcsi élet ápolása érdekében kifejtett. Érdemeit elismerte és méltányolta az egyházmegye is, mely előbb tanácsbiráiává, 1886-ban pedig esperesévé választotta, volt konventi zsinati képviselő is. Munkás és eredményekben gazdag életét 1890. április 12-én oltotta ki a halál.

Az ungvári egyháznak a Makay Dániel halálával megürese dett lelkészi állására 1890. év julius 27-én meghivás utján Szabó Endre csicseri lelkész, egyházmegyei főjegyző és országgyülési képviselő választatott meg, aki azonban a hozzá rajongó szeretettel ragaszkodó csicseri hiveitől megválni nem tudván, a választásban nyilvánuló megtisztelő bizalom és a meghívás elől szerényen kitért s így új lelkészválasztás szüksége állott ismét elő.

Így történt, hogy 1891. március 8-án Novák Lajos abaujbaktai lelkész választatván meg, az ungvári egyházban lett a Makay közvetlen utódja.

Novák Lajosban ragyogó talentumokkal, elbüvölő szónoki képességgel megáldott lelkészt nyert az ungvári egyház. melynek jövendő sorsa ez által a szerencsés választás által ujólag biztosítva lett.

Azonban a reménység ezuttal is jóformán csak reménység maradt, mert megválasztatása különben nagyjelentőségű után alig 5 év mulva, lelkészi állását a sárospataki főiskolai papi és teológiai tanári katedrával cserélte fel.

1896. szeptember 13-án bucsuzott gyülekezetétől a templomban.

Eltávozása után az ungváriak Komjáthy Gábor, volt bodrogszentesi lelkészt választották meg, ki 1897. május 25-én jött be a gyülekezetbe. Az ő lelkészkedése alatt létesült az ungvári polgári leányiskola. „Az egyházmegye azonban csakhamar belátta, hogy az intézetet a kor igényeinek megfelelő szinvonalon, saját erejéből, legjobb akarattal sem tarthatja, megtette hát a szükséges lépéseket annak államosítása iránt.” A mozgalom sikerrel járt; Berzeviczy Albert m, kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1904. jul. hó 22-én értesítette az illetékes egyházi köröket, hogy a polgári leányiskolát átveszi saját tárcája terhére, „1899. év tavaszán a Diószeghyné által hagyományozott sóház-utcai ház leégvén, helyén két lakosztályu, teljesen új ház építtetett 12 ezer korona költséggel. A sóház utcai bérház újból való felépítésénél elévülhetetlen érdemeket szerzett magának Szabó Lajos mérnök, főgondnok, aki az építkezésnél a műszaki felügyeletet szives készséggel teljesítette.

1901-ben alakult meg a református ifjúsági egyesület. „1904. március 21-én a presbiteri, augusztus 14-én pedig az egyházi közgyülés határozta el, hogy a templom kibővítését, a lelkészlak ujjáépítését a Fehér és Ritter budapesti műépító cég által készített tervezet szerint végrehajtatja. A pályázatra beadott ajánlatok közül a Kavasch Ernő építész vállalkozó ajánlata, mint legelőnyösebb, elfogadtatván, vele az építési szerződés 1905. december 24-én meg is köttetett.” Az építkezések 1906-ban végződtek be. Úgy a templom, mint a parókia épülete ma is a város egyik disze.

A város polgármestere, Mihai Fincickij által kiadott „Polgármesteri Jelentésekben” megjegyezték, hogy 1891-ben 836 református élt Ungváron. Amikor a már fentebb említett Komyati Gábor lett az itteni дудлжія, a közösség gyarapodásnak indult, többek között a református iskola diákjai és a katonaság által. A 20. század elején már 1212 református élt a városban, ezért 1905 decemberében az egyházközség újságokban közölte a templombővítés és a lelkészi rezidencia újjáépítésének szándékát. Amint azt Komjati Gábor a Sárospataki Református Lapok című újságban intézett beszédében írta, a hívek egyszerűen nem fértek be a kis templomba, a fiataloknak gyakran az ajtó közelében kellett állniuk, ami a hideg évszakban károsította az egészségüket. „Az egyháznak fejlődnie kell, új hívőket vonzani. De a 110 éves templomunk már nem tűnik vonzónak, a 90 éves paplak pedig összedől” – mondta az ungvári lelkész. Előzetes számításai szerint 60 000 koronára volt szükség a templom bővítésére, új paplak építésére és új orgona vásárlására. Az egyházközség 50 ezer kölcsönt vett fel 30 évre. A többit pedig az egyházmegye fedezésére kérték, melynek központja akkoriban Sharoshpotok városa volt. Az egyházmegye 4000 koronát különített el, valamivel több pénzt gyűjtöttek az egyházmegye leggazdagabb mecénásai – a Horvat, Pongrats, Ubrishi, Mokcsai családok.

1906. március elején tartották az utolsó vasárnapi istentiszteletet a kistemplomban, ezt követően adták át az épületet az építtetőknek. A bővítési projektet Kovos Ernő dolgozta ki, aki közvetlenül azelőtt fejezte be a vasútállomás építését. Az összes projekt dokumentációt továbbra is a Kárpátaljai Állami Levéltárban őrzik, így most már biztosan tudjuk, mi volt az építész elképzelése a templom elkészültéről, és mi volt az új paplak terve.

A korabeli újságok azt állították, hogy Kovosh román stílusú kiegészítést készít a templomba, amely a templomépítészet klasszikus keresztes formáját adja. Az építkezések mikéntjéről nem sikerült részletes információt találni, a helyi sajtó csak az 1906 júliusában történt esetet említette. Akkoriban ritkán fordult elő, hogy az építkezésen ne legyen baleset, és itt sem lehetett elkerülni a haláleseteket. Mint az „Ung” című lap megírta, a református templom építése közben két szegény munkás szenvedett balesetet. „Az utolsó tiszteletet illendő lenne megadni nekik, de Ungváron vannak úgynevezett szocialisták, akik közbeléptek, mondván, nem szabad pappal együtt temetni a társaikat” – írta a lap. Történt ugyanis, hogy a templom építése közben elhunyt munkásokat az egyház közreműködése nélkül temették el.

És a gyülekezet egész idő alatt, hol gyűlt össze? A bizottsági ház egy egész nagy termét (ma a Boksay Józsefről elnevezett Művészeti Múzeum központi terme) különítettek el a vasárnapi istentiszteletek megtartására. Miközben az építkezés folytatódott, a közösség azon gondolkodott, hogy hol találja a szükséges fennmaradó forrást, amely nem volt elegendő egy új orgona beszerzésére és felszerelésére (a régi hangszert 1853-ban Pálóczi Horvat Mária adományozta). Kiutat találtak egy jótékonysági énekes est megszervezésében, amelyre mindenkit meghívtak. 1906. június 10-én annyi vendég gyűlt össze a Széchenyi-ligeti vendéglő nagytermében, hogy alig jutott be mindenki. Zenészként és énekesként felléptek tanárok, helyi politikusok feleségei és gyermekei, ügyvédek, üzletemberek stb. A helyi fiatalok egy rövid angol komédiát adtak elő, az előadások pedig egy balett kompozícióval zárultak 12 lány előadásában, akiket Alföldy László debreceni táncoktató oktatotta ingyen. Ezek nem kizárólag a református közösségből való lányok voltak. Az esemény beszámolójában az Ung újság megadta a vezetéknevüket, így tudjuk, hogy a lányok közül legalább három zsidó származású volt (Ellushka Leuchtag, Rellike Rouzha, Ellochka Rouzha – családjaik évekig gondozták a zsidó jótékonysági menzát és más zsidó szervezetek tagjai voltak). Az énekesten részt vett Firzák György görög-katolikus püspök is, amely együttesen a korabeli helyi közösség nagy toleranciájáról és kölcsönös támogatásáról beszél. A jótékonysági est nagyon jól sikerült, 2000 koronás nyereséget hozott.

A református templomot már 1906 őszén kibővítették, kifestették, új orgonával szerelték fel (ezt írták a sajtóban, bár egyes kutatók azt feltételezik, hogy akkor egyszerűen korszerűsítették a meglévő orgonát). Az 1816 körül épült régÍ elbontották, helyére (talán a régi alapozást felhasználva) új épületet emeltek. Érdekes, hogy megjelenésében némileg különbözött attól, akit Kovos Ernő a tervekben ábrázolt.

A megújult templom felszentelését 1906. október 14-re tervezték. Háromszoros rendezvényről volt szó, melynek során nemcsak a templomot kellett felszentelni, hanem új papokat is szenteltek, és egyházmegyei közgyűlést is tartottak. Ehhez járult még egy ünnep – a városba látogató Kun Bertalon püspök szolgálatának 40. évfordulója. A pályaudvaron az ünnep előestéjén egy egész delegáció fogadta, majd a kocsik kavalkádja ment a vármegye hegyre (érdekes, hogy Kun püspök a görög-katolikus püspök által erre a célra biztosított kocsin ült). A templomot és a parókiát gyönyörűen feldíszítették. Az ajtóban a püspököt Komjati Gábor lelkész fogadta, aki behívta Kun Bertalant. A püspök a parókián maradt éjszakára, a többi esperes és lelkész a város református közösségének leggazdagabb tagjainak szállodáiban, házaiban kapott szállást.

Október 14-e naposnak és meglepően melegnek tűnt. Már reggeltől kezdve gyülekezni kezdtek a református templom mellett (sokan voltak más felekezetből is, akik csak azért jöttek, hogy megnézzék az ünnepet). 9:30-kor megszólaltak a harangok, és pontosan 10:00-kor megnyílt a felújított templom ajtaja. Abban a pillanatban az egész domb megtelt emberekkel, akik siettek bejutni, hogy gyorsan lássák, hogyan változott meg a templomuk. A Sárospataki Református Lapok című lap azt írta, hogy a felújított templom nagyon kellemes benyomást tett a vendégekre, a szószékhez közeli két új szárny sokkal tágasabbá tette, a világoszöldre festett falak pedig egyszerűnek és ízlésesnek tűntek.

A kerek úraszasztal körüli díszhelyeket 32 lelkésszé szentelendő fiatalember és 8 esperes foglalta el. Kun Bertalon püspök ült a papi széken. Új orgona szólalt meg, csatlakoztak a hívek, majd Sárospatak városából ismert kórus. Magára a templomszentelési eljárásra a sajtó nem figyelt, talán ezt az eseményt nem is kísérte különösebb szertartás. Részletesebben ismertették a 32 lelkész felszentelését, akiket feleségeik támogattak a teremben. Az istentiszteleten a püspök felolvasta a lelkészek nevét, rövid életrajzát, és utasításokat adott nekik. A fiatal papok felolvasták fogadalmukat, majd Kun püspök megáldotta őket. Már vacsoraidő volt, amikor az új lelkészek elhagyták a templomot, és meghallották, hogy minden oldalról melegen üdvözölték őket azok, akik nem fértek be a templomba, és a kinti tömegben várakoztak.

Rövid pihenő után 14.00 órakor a „Korona” étterem feldíszített nagyterme várta a rendezvény előkelő vendégeit, ahol ünnepi ebédet tartottak. De nem csak ők ünnepeltek – délután 5 órakor a megyeháza előtti téren az egyházközség nyilvános táncestet szervezett, ahol katonazenekar játszott, mindenki táncolt, szórakozott. A „Koronában” külön táncestet is szerveztek – ott a templomosok és a helyi elit meghallgatta a Sárospatak város kórusának előadását, majd a tánc is megkezdődött a Lanyi Gyula együttese kíséretével. Vagyis nagyon ünnepélyes volt a templomszentelés, a város minden lakója táncra perdült.

A következő két napon az egyházmegye összes városából és községéből a városba érkezett reformátuslelkészek a megyeház nagytermében tartottak közgyűlést, ahol megvitatták az egyházközségek tevékenységének terveit, az anyagi támogatás elosztását, és egyéb aktuális kérdéseket. Amikor pedig mindenki elment, a helyi eklézsia folytatta mindennapi gyülekezeti munkáját. Ezt követően még sok változás, történelmi fordulat várt rá.

1907-ben Angster József orgonamester készített új orgonát az Ungvári református templomba. Az első orgonát az Ungvári református templom 1853-ban kapta Pálóczi Horváth Máriának köszönhetően. Mivel akkor nem volt kántora gyülekezetnek, egy évi tanulását is kifizette a jövendőbeli kántornak. Az 1907-ben épített orgona a mai napig üzemel. Nyolc regiszteres egy manuálos és lábpedálos manuálal rendelkezik.Működik az orgona, mint lábmeghajtásos levegő táplálással, úgy egy elektromos motor által is, amelyet 1912-ben gyártott le a készítő.

A trianoni békeszerződés rendkívül érzékenyen érintette az ungvári református gyülekezetet is. A gyülekezetnek meg kellett szervezni az iskola és a lelkész fenntartását is. Ebben az időben alakultak férfi egylet, a nőegylet, a gyülekezet olvasó egylete és az ifjúsági egylet. A gyülekezet saját könyvtárat üzemeltetett. Számos jótékonysági etetés bált szervezett a szegények megsegítésére.

Gyülekezetnek majdnem 50 esztendeig volt lelkésze Komjáti Gábor. Háború Ideje alatt a gyülekezetben, volt idő amikor 3 lelkész teljesített szolgálatot.

A második világháború Ideje alatt a gyülekezet aktívan részt vett a zsidók megmentésében akik Lengyelországból menekültek abban az időben. A gyülekezeti anyakönyvben számos utalást találunk erre.

Figyelemre méltó hogy a háború ellenére rengeteg gyermek született a gyülekezetben.

1944 őszén amikor a szovjet csapatok elfoglalták Ungvárt a parókián elhunyt komjáthy Gábor esperes lelkész. Nem szeretett volna a szovjet rendszer alatt élni. Elrendelte a presbitereknek,hogy rejtsék el az Egyházmegye anyakönyveit és könyveit. Szovjet állam azokat rekvirált a amelyek használatban voltak abban az időben. A könyveket és anyakönyveket szénnel takarták be a templomtorony egyik oldal szobájában. Ezt 1991-ben Nagy János református lelkész idejében találják meg. Hadar Piroska könyvtáros a református presbiteri áldozatos munkájának köszönhetően sikerült ennek egy részét megőrizni a mai napig.

A következő esztendőkben az egyház minden vagyonát államosítják. Magát a templomot, a parókiát, a bérházakat, a kántorlakást, az iskolát, a földeket, a pincéket és a szőlőskerteket is államosítja a sztálinista szovjethatalom.

1944 őszén az ungvári magyar férfiakat elhurcolják háromnapi munkára GULAGra. Nagy számban vesznek oda református magyarok. A második világháború után kárpátalját nem Csehszlovákiához, hanem a Szovjetunióhoz csatolják 1947 után. A Szovjet Alkotmány szerint nem létezik ilyen fogalom, hogy egyház, mint jogi személy. Kárpátaljan a régi kárpátaljai egyházkerület helyére egy főesperességet hoznak létre. A lelkészeket és az egyházat üldözi az államhatalom. Lelkész gyűlést tartani nem szabad. Kialakul a “húszas tanács” fogalma a gyülekezetben, amit az állam által el kell ismertetni. A hitoktatást a gyülekezetben természetesen betiltják. Különböző béke adókkal sújtják. Az ungvári reformátusoknak a saját templomokat bérelni kell a hatalomtól. Hogy a híveket megossza a hatalom a református templomot más felekezeteknek is kiadják. A Szovjetunió szétesése után a rendszerváltás idejének kezdetén az ungvári baptisták is használják az Ungvári református templomot.

A rendszerváltás után moszkvai archívumban az egyik kutató rátalált az új református gyülekezet sorsáról szóló egyik rendelkezésre, amelyben 1953-ban az a terv fogalmazódik meg az államhatalom részéről, hogy az ungvár templomot zárják be. Megdöbbentő de a helyi kárpátaljai szovjet hatalmi képviselet száll a magyar reformátusoknak a védelmére a városban. Az indoklásban az szerepel, hogy a reformátusok kevesen vannak nagyon munkaszerető és becsületes emberek, így felesleges őket bosszantani.

Az 1956 os magyarországi forradalom idején U igenngváron is történtek megmozdulások az ifjúság részéről. Ezért a hatalom árgus szemekkel figyelte az egyházat abban az időben. Több fiatalt be is börtönöztek abban az időben. Valamint az Ungvári börtönben halálra verték Gecse Endre református lelkészt, akit a nagykapos utcai temetőben éjszaka jelöletlen sírban temettekel. Az ott lakó presbiterek beszámoltak arról, hogy éjszaka abban az időben sokszor jelentek meg teherautók, amelyekről holttesteket dobtak jelöletlen sírokba. A legújabb kutatások szerint mintegy 5000 magyar forradalmár volt fogva tartva az Ungvári börtönökben akiket Magyarországról hoztak ide. Érezhető volt a félelem mert a nagyon sokszor ebben az időben csak otthon vállalták a hívek gyermekei keresztelését vagy házasságkötést titokban. Az ebből az időből származó anyakönyvek teljességgel hiányoznak. Teljes bizonysággal azt gyanítjuk, hogy nem akartak még nyomot hagy sem hagyni az akkor zajló sákramentumokról, hiszen ez veszélybe sodorta volna mind a lelkészt, mind a híveket.

Visszaemlékezések szerint a lelkészek halálukig szolgáltak abban az időben. Pataki Menyhért lelkipásztor garabonci temetőben végzett temetési szolgálatot, a szolgálat végén összeesett és meghalt. Radványi temető dombon van. Onnan kellett lehozni. Az Ungvári Kálvária temetőben nyugszik. Hosszú ideig szolgált Szabó Géza lelkipásztor, aki volt olyan idő hogy kilenc gyülekezetben szolgált egyszerre a nyolcvanas években a lelkipásztor hiány miatt.

A gyülekezetben azonban a szovjethatalom bukásáig megmaradt egy hívő mag mintegy 40 gyülekezeti tag, akik nem hagyták el az istentiszteleteket még a legszigorúbb időben sem. Nagy hatással voltak ezekre a hívekre a láegereket megjárt református lelkipásztorok.

A hetvenes nyolcvanas években az egyházi munka gyakorlatilag az istentiszteletek a temetések a keresztelések és esketések megtartására korlátozódott a nagy lelkész hiány és a tiltás miatt.

A peresztrojka új szellemi gondolkozásának köszönhetően, amely a gorbacsovi érát jellemezte, enyhülésnek indult az egyházi élet tiltása is. A szovjetunióban a kereszténység 2000 évfordulójához kötődően először engedték meg hogy a televízióban a húsvéti ortodox istentiszteletet végig lehessen nézni. Lassan megindult a könyveknek a kiadása. A református egyház megérezte a változások korát. Bár nem voltak felkészített hitoktatók, a gyülekezetben az idősebb elhivatott nő testvérek elindították a hitoktatást. A Szovjetunió szétesése után 1991- ben ezek a lehetőségek még tágabbra nyíltak. 1992-ben Ukrajnában elfogadták a vallás szabadságról szóló törvényt. Ezzel lehetőséget adott az egyházi élet újra szervezésére állami kereteken belül. 1991-től 1994-ig az Ungvári gyülekezetbe Magyarországról Nagy János református lelkész érkezik, aki itt végzi a szolgálatot. A gyülekezetnek az élete fellendül. A lelki dolgok utáni éhség jellemzi az akkori híveket. A gyülekezetben elindulnak a bibliaórák az istentiszteletek mellett, a konfirmáció oktatás, valamint a hittanórák. Számos új hívő jön az egyházba.

Nagy János lelkész úr a helyi rádióban ötperces ige igehirdetéseket tart magyar nyelven. Abban az időben a város vezetése nyitott arra hogy egy részét a parókiának vissza szolgáltassa. Így a parókiánnak az egynegyed része visszakerül az egyház tulajdonába. A gyülekezetben elkezdik használni az 1948 és magyarországi énekeskönyvet. 1995 ig ez lesz használatban, amikor is a Tanácskozó Zsinat által kiadott új magyar énekeskönyvet fogadják el egész Kárpátalján.

Időközben a baptista egyház amely ebben az időben együtt a reformátusokkal használja a református templomot, próbálkozást tesz a templom jogi megszerzésére. a városházán dolgozó református hit testvérünk által tudomást szerez a gyülekezet erről a dologról, és maga lép a tulajdon visszaszerzése kérdésében, mint jogutód. Baptista Gyülekezetnek megengedik, hogy még egy évig használja a református templomot.

1994-ben az új református gyülekezet élére Delényi István református lelkész kerül.Ebben az időben sor kerül a templom külső festésére és kisebb javításokra. 1995-től a gyülekezetben a Darmstadti evangélikus János gyülekezet támogatásával elindul a szeretet konyha. A gyülekezetben elindul ukrán misszió is. Delényi István 1998-ban a viski református egyházközségbe tavozik. A gyülekezetben egy rendkívüli megosztottság tapasztalható ebben az időben. Az egyházi pénztár teljesen üres. Delényi István 2005-ben Kárpátaljai Református Egyházban történt szakadás következtében elhagyja a református egyházat.

1998. augusztus 28- án a távozó Derényi István bemutatja a viski származású Héder Jánost és feleségét Katalint a búcsú istentiszteleten. A Debreceni Református hittudományi egyetemen végzett fiatal lelkész az első lelkészi vizsga után kirendelést kap az Ungvári eklézsiába. 1998. október 3-tól kezdi meg a szolgálatát. A gyülekezetben több nyelven kell szolgálni magyarul és ukránul, illetve oroszul.A fiatal lelkész nagy hévvel beleveti magát a szolgálatba. Megszervezi, mind a magyar nyelvű, mind az ukrán nyelvű istentiszteleteket.Ez a lelkész lefordítja liturgiát ukrán nyelvre. Az istentiszteletek végzéséhez énekeskönyvet szerkeszt ukrán nyelven. 2000 ben kiadásra az új ukrán énekeskönyv. Majd egy keménykötésű ukrán énekeskönyv liturgiával és imádsággal különböző alkalmakra kiadásra kerül. Ez még egy kiadást meg fog éln 2009-ben. A gyülekezetben több alkalommal sor kerül felnőtt konfirmáció óra is. Megszervezésre kerülnek a rendszeres hittanórák és konfirmációs foglalkozások mind a magyar mind az ukrán gyülekezetben. 1998-ban az Ungvári Tüdőgondozó kórházban és az Onkológián Héder János lelkész gyülekezeti önkéntesekkel istentiszteleteket tart a betegek számára. Négy évig segéd és beosztott lelkészként Balogh János esperes irányítása alatt végzi az udvari gyülekezetben a számos feladatot. 2002. február 15- én az új gyülekezet majdnem egyhangú szavazással megválasztja Héder Jánost az ungvári gyülekezet lelkészének. 2003-ban Héder János zsinati tagnak választják 2007- ben pedig az egyházkerület főjegyzőjének.

2007 -ben az ungvári parókia padlózata az alatta lévő bolthajtás miatt megreped és fennáll a veszélye a beomlásnak.A gyülekezet erőfeszítéseinek köszönhetően és a Kárpát A református egyházkerület gyülekezeteinek a támogatásával a közösség megmenti a parókiát az összeomlástól. És felújításra kerül a parókiának a lelkészlak része ahol két szobában lakik Hétee János feleségével és két fiával ebben az időben. 2006-benA gyülekezet elkezdi a templom tetőfedését és pléhhel való beszedését. A száz éve épült templom torony szerkezet úgy meg amúgy hogy azt le kell bontani és újra építeni. Hánka Tibor viski építőmester irányítása alatt történik meg a felújítás.

2017 -ben a magyar kormány támogatásának köszönhetően a parókia udvarán lévő három családi lakás közül kettőt kivásárol az egyház. A harmadik lakót, amely a szovjet időkből Itt maradt a gépnek a leszármazottja, nem tudjuk ki vásárolni. Alakúdozas alatt háromszorosára növeli a kezdeti követelését. Így az egyház a meglévő kis pénzét egy egyszobás lakásban fekteti be Ungvár “shahtai” részén.

A magyarországi támogatási programoknak köszönhetően a parókia teljes megújítása esik át a visszavásárolt lakásokat felújítja a gyülekezet és a parókiának egy részét a tetőtérben beépíti. Így a gyülekezetnek most már van gyülekezeti terme és lehetősége is bibliaórákat tartani ifjúsági munkát végezni és hitoktatást folytatni. 2019-ben a templomban megrövidítésre és restaurálásra kerültek a templomi padok. A gyülekezetben modernizálták a fűtést és a radiátorok kerültek a templomba. Ennek összegét Fűrész György református egyháztag vállalata. Sajnálatos módon a covid járvány és a háború következményeként a templomot lecsatolták a gázellátásról. Folyamatos újabb teljesíthetetlen követelményeket állítanak a közösség elé így a gáz visszakapcsolása jelen időben nem aktuális.

Héder János református lelkész idejében adták ki Kárpátalján az első gyülekezeti újságot a Szovjetunió szétesése után “Evangéliumi hírnök” név alatt. Ezt ukrán nelven is kiadták! Héder János lelkész rendkívül pártolja az egyházi zenét. Az itt lévő gyülekezeti énekkar számos kazettás CD t adott ki az elmúlt 25 év alatt. Említésre méltó, hogy ebben a munkában Ivaskovics József református presbiter munkálkodik tevékenyen.

Héder János református lelkész ötlete volt hogy a rendszerváltás után elindítsák az énekkarok találkozóját. Immáron 20 alkalommal az Ungvári református templom és gyülekezet helyt adott az őszkárpátaljai református énekkarok találkozójának. Ezek a találkozók csak a COVID19 járvány ideje alatt és az orosz ukrán háború első esztendejében maradtak el.

A gyülekezetben 1999 óta 10 évig szervezésre került az Ungvári keresztény sátortábor. Számos fiatal keresztény és ifjú látogatta meg ezeket a táborozásokat.

A gyülekezetben 1995 óta működik a szeretet konyha. 15 évig a lelkész konyháján történt a főzés. Jelen időben száraz élelem kerül ki hordásra a gyülekezeti tagoknak.

A diakóniai munka soha nem szűnt meg a gyülekezet életében. mintegy húsz éve a gyülekezet presbitériuma együttműködik a Dorkász segélyszervezet el az idősek ellátásának kérdésében.

4 esztendeje működik a gyülekezet bázisán a Házi Beteggondozó Szolgálat.

A gyülekezet a covid járvány és a háború miatt nagyon sok gyülekezeti tagok veszített. Sok fiatal elhagyta ungvárt és így a gyülekezetet is.

A gyülekezetnek mintegy 300 felnőtt tagja van a magyar közösség részeként és mintegy 60 gyülekezeti tag az ukrán gyülekezeti részben. A vasárnapi istentiszteletet magyar nyelven mintegy 100 -110 gyülekezeti tag látogatja. Az ukrán istentiszteleteket 35-45 hívő látogatja.

Héder János lelkész munkájának folytan az egyetemi ifjuságből 2012-ben létrejött az Ungvári Egyetemi Gyülekezet. Ennek munkája az iskola és egyetem tanulmányi idejéhez kötött.

Az istentiszteletek magyarul és ukránul folynak. Tehát két istentisztelet van minden alkalommal.

Az egyház jóltevői közül méltán kitünik:

1) Néhai Novák Ferenc, római katolikus vallású, volt városi főjegyző, ki végrendeletileg 25 ezer koronát az Ungváron született és lakó református vallású szegények, 3000 koronát pedig az ungvári kir. kath. főgimnáziumban tanuló, ungvári születésű, református vallású szegény növendékek részére hagyományozott.

2) Debreceni Nagy Károly 31 éves, református vallású, vasuti távirdai felvigyázó 1906. szeptember 6-án 1000 koronáról szóló életbiztosítási kötvényt adott az egyháznak.

Az egyház szent edényei és egyéb kellékei: 3 drb. ón kanna. Ebből 2 drb Nagy Miklós ajándéka 1779. Egy nagy ón kanna a következő felírással : „Ungvári Helvetico Evangelikusok Sent Gyülekezetéié Anno 1655. 5 drb. ezüst kehely. Ebből 2 drb. Dr. Levy Józsefné adománya 1888. A 3-ik ilyen felirással :

T. N. Pongrac Ferenc Uram és Kende Christina asszony adták. Az Ungvári Ecclaesiára Anno 1717.” A negyediken ily felirás ékeskedik : „Hunc calicem curavit fieri in sacrum usum Stephanus Lakatgiarto Kazai Anno Domini 1627. Eleg az Christus halála az mi idvessegunkre.” Az 5-iken nincs felirat, de ez a legrégebbi. 3 drb. ezüst tányér. Egy kis tányér ezzel a felirással: „ Ezt az tanert dedicalta Isten tisztessegere az ungvari eclesiahoz Dadi Frusinna Anno; 1632.” Teritői közül megemlithetők: 1 drb. régi teritő az Ur asztalára, a Homonnay Drugethek ajándéka. I drb. vászonteritő 1646-ból. I drb. selyem teritő kézi festéssel. dr. Levy Józsefné ajándéka, 1903 ápr. 12. Egy nagyon értékes kézimunka takaró Levy Karólától 1907. 1700-as évekből egy arannyal diszitett terítő.

Harangjai : „Az 1832-ik Esztendőbeli Május Hóldnap 25-ik napján öntetett, Junius 7-ik napján délutánni 5 órakor felhuzatott az Ungvári Református Ns. Ekkla Templomának tornyába eggy 7 mázsás és 10 fontos Harang illyen felyül irással: „Az ungvári reformata sz. Ekklesia öntette Fö cur. Tekintetes sz. Mo. Pongrác Boldisár. Tiszt. Kádas András pred. Cseh Mihály V. cur. ideiekben. Nemes László Sándor által R. Kisgejőcbe. 25, Maii 1832” Oldalán ezen sorok olvashatók: „Az élőket hivom az Isten házába. Az hóltat kisérem gyászhanggal sirjába. Imádjad hát ember mig élsz Istenedet, hogy megnyerd az égben várt idvességedet.” 1870.ben ujra öntettek egy 13 mázsás 33 fontos harangot, melyre a harangöntó Az ungvária lelkész tudtán kivűl a következő feliratot tette, „ református egyház részére saját költségén ujból öntette néhai Diószeghy Dániel özvegye szül : málai László Julianna asszony,

Nt. Makay Dániel Lelkész alatt, 1870. Te voltál és Te vagy erős Isten és te megmaradsz minden időben.” (Rajta Magyar. ország cimere és két csillag e körirattal.) „Forrasszal egy magyar családba e hazának népeit, egy ajakkal hadd imádni szent valód tökélyeit. Öntötték László Lajos és Ferenc rek ung. Kis Gejőc. Álmodból felkelvén Istent imádani, ha tűzvész dul küldlek embertársad védni.” A háboruba elvitt harang helyett 1927-ben az egyház egy új 13 mázsa 60 kilós harangot öntetett, melynek ez a felirása :

„lsten dicsőségére öntette az ungvári református egyház 1927. Komjáthy Gábor esperes-lelkész idejében.” Öntötte Egry Ferenc Kisgejőcön.

Jelenleg a harangozás elektromossággal folyik.

Új asztal terítőkkel Árokháti Emma, D.NAgy Mária, és Jacina Mária kézimunkájának köszönhetően lett felszerelve az egyházközség.

Árokháti Emma presbiter- fehér úrvacsorai terítók. D.NAgy Mária- fehér szőlló és búza himzéssel ellátott garniture. Jacina Mária presbiter-az öt “Szólát” ábrázoló piros teritőgarnitúra.

Ungváron található az egyetlen igen értékes egyházi könyvtár, amit 1944-ben rejtettek el a szovjet hatalomtól a templom szenes pincéjébe. És véletlenül 1991-ben találták meg újra. Ebben 17-19. századi könyvek, õsnyomtatványok és kéziratok találhatok. A könyvtár rendszerezése ma is folyik.

Az egyházközségben müködött lelkészek névsora:

(hiányos) 1556 H. I., 1589 Miskolczy 1680 Pál, Patai 1602 István, Tolnai Balog 1695—1705 János, 1659 Tarpai Szilágyi András,

Váry Mihály, 1705 Ujhelyi István, 1707—1710 Váczy István, 1715—24 Tasnády István, 1724 Balla János, 1745 Mihályfalvy, Onika László, 1748—1749 Diószeghy Dániel, 1749—1759 Benyéki György, 1759—1764 Vályi Márton, 1764—67 Literáty András, 1767-—1786 Győri Imre, 1786—1797 Gödör György, 1797—1803 Pócs András, 1803—1817 Szarka József, 1817—29 Nagy József, 1829—1848 Kádoss András, 1848 Kassay Endre, 1849—90 Makay Dániel, 1890 Kovács Kálmán h. lelk„ 1890 Szabó István h. lelkész, 1891—96 Novák Lajos, 1896 Köröskényi István h. lelk, 1897-óta Komjáthy Gábor, aki az 1923 év óta az újonnan megalakult kárpátaljai ungi egyházmegye esperese is, mellette segédlelkészként szolgáltak: Ruszka Zsigmond, Gönczy Miklos, Csatlós János, 1944-1949 Ruszka Zigmond a lelkész, 1949-1973 Tárczy Gyula, 1973-1975 Pataky Menyhért, 1976-1978 Mitró István, 1978-1991 Szabó Géza, 1991- 1995 Nagy János, 1995-1998 Delényi István , 1998 óta Héder János (2007 óta ötödik ciklusban KRE egyhákerületi fõjegyzõje). Héder János mellett szolgáló segéd és beosztott lelkészek: Szimkovics Tibor, Erbach Viola, Margitics János, Dobán Dorina.

Nagyon hiányos a kántor-tanitók névsora: 1830 Szennai János, 1863 Ábrahámy István (innen Szeretvára ment segéd lelkésznek), 1863—1867 Sárkány lmre, 1867-től Berety János, 1874 Laky József, 1903 Tabajdi Béla, 1905 Sulyok János, 1917 Bodony Gyula, 1922-től Kormos Gerő, 1995-től Sek Katalin a kántor.

Gondnokok: 1800—10 Sipos Pál, 1811—13 Szalontay Dániel, 1813—17 Balog András, 1818—30 Kiss István, 1830—42 Cseh Mihály, 1842—49 id. Kiss István, 1849—55 Szücs Zsigmond, 1855—59 Sóváry Pál, 1859—78 Kiss János, 1878—82 Kovács János, 1882—85 Vince Dániel, 1885—96 Boros András, 1896—1899 Kovács János, 1899—1901 Rakovszky Józseĺ, 1901—11 Berta István, 1911 óta Basa Sándor, 1998-2002 Molnár Kálman, 2002-2012 Erdei János, 2012-2021 Hadar István, 2021-től Kiss Dénes.

A presbiterek névsora: Köröskényi István, Literathi Gyula, Literethi Zsuzsanna, Varga Béla, Iváskovics József, Klacik Eleonóra, Kiss Dénes, Jacina Mária, Derecskei Péter, Iváncsik Attila, Nyiri -Iváncsik Katalin.